Mandulagyulladás
Hideg téli időben, főként kutyáknál viszonylag gyakran találkozhatunk mandulagyulladással, ami sok esetben a garat gyulladásához társul. Leginkább a két évnél fiatalabb állatok betegszenek meg. Érdekes, hogy macskákban csak nagyon ritkán fordul elő ez a betegség. Előfordulhat, hogy a mandulák önálló megbetegedéséről van szó, de számos baktériumos vagy vírusos betegség kísérője is lehet.
A mandulák önálló megbetegedését a legtöbb esetben valamilyen hajlamosító tényező váltja ki. A téli hideg időben a fagyos víz és a hó fogyasztása, vagy a jeges, hideg levegő szájon át való belégzése idézheti elő, nyáron pedig például a fagylalt etetése.
A betegség többnyire heveny lefolyású, ritkán azonban idültté válik. A heveny formára jellemző, hogy a kutya bágyadt, étvágytalan, a betegség első időszakában magas láz is előfordulhat. Jellemző tünet még az öklendezés illetve a krákogás is, amelyet esetenként nyálzás kísérhet.
Az állatorvosi vizsgálat során a mandulák megnagyobbodása illetve kipirulása észlelhető. Ha a gyulladást baktériumos fertőzés okozta, akkor a mandulák felszínén gennyes, apró tüszők is láthatóak. Ilyenkor beszélünk gennyes mandulagyulladásról.
Kezelésként az állatorvos legtöbbször antibiotikum kúrát javasol, kiegészítve valamilyen helyileg alkalmazható fertőtlenítő oldat használatával. Ilyen például a humán vonalon is ismert torokfertőtlenítő, a Glycosept oldat. Mivel a mandulagyulladás a garattájék fájdalmával jár, ezért a betegség ideje alatt a pépes vagy folyékony eledelek adását részesítsük előnybe. Ebben az időszakban csontot és szárazeledelt semmiképp se kínáljunk beteg kedvencünknek.
A betegség a szakember számára könnyen felismerhető, és hatékonyan kezelhető a fentiek szerint. Elhúzódó, vagy rendszeresen visszatérő esetekben azonban az embergyógyászati gyakorlathoz hasonlóan a megoldást a mandulák műtéti úton történő eltávolítása jelenti.
Cukorbetegség
A cukorbetegség (diabetes mellitus) kutyáknál is gyakorta előfordul. A betegség hátterében a szénhidrát anyagcsere zavara áll. Ennek következtében abszolút vagy relatív inzulinhiány alakul ki az állat szervezetében, melynek hatására a vércukor szintje jelentősen megnövekszik.
A betegség oktana nem teljesen tisztázott, de feltételezhetően egyes tényezők, mint az elhízás, immunrendszeri zavar, hormonális rendellenesség, illetve környezeti hatások is hajlamosíthatnak a betegség kialakulására. Vannak olyan kutyafajták, melyeknél halmozottan fordulhat elő cukorbetegség. Ilyenek az uszkárok, tacskók, terrierek, spitzek, illetve ezek keverékei. A betegség szuka kutyákban tapasztalatok szerint jóval gyakrabban fordul elő, mint kanokban.
A gazdi legtöbbször arra lesz figyelmes, hogy kutyája sokat iszik és ezáltal természetesen sokat is pisil. Ezen kívül a cukorbeteg kutya fáradékony lehet, a munkakutyák teljesítménye csökkenhet, és a betegség előrehaladtával testtömegvesztés is bekövetkezhet.
Sokszor bőrelváltozások is jelentkezhetnek a cukorbetegség tüneteként, mint a szőrhullás, a fénytelen szőrzet, a korpázás. Előrehaladott esetekben a szemlencse homálya is kialakulhat, amely látásromláshoz, sőt vaksághoz is vezethet.
Súlyos esetekben visszatérő hányás, kiszáradás, szapora légzés és eszméletvesztés is kialakulhat.
A betegség diagnosztikai meghatározása laboratóriumi vizsgálattal párosul, amely általánosságban a vér- és a vizeletminta elemzését jelenti. Egyes esetekben az állatorvos glükózterheléses vizsgálatot csináltathat, a humán gyakorlathoz hasonlóan.
A betegség megállapítása után az állatorvos a betegség súlyosságától függően diétát illetve inzulinkezelést ír elő.
Az időben elkezdett kezelés és a rendszeres állatorvosi ellenőrzés mellett a cukorbeteg kutyák hosszú ideig élhetnek gyakorlatilag teljes életet.
A cukorbetegség diétás kezelésében a rostdús táplálás a legfontosabb alapelv. A cukorbeteg kutya étrendje 2/3 részben húsból, 1/3 részben szénhidrát és zöldségfélékből álljon, amely jelentős mennyiségű rostot tartalmaz. Fontos az is, hogy az egy napra jutó eledel mennyiségét többszöri kisebb adagokban adjuk az állatnak.
Az állatpatikákban receptre kaphatók már speciálisan cukorbeteg állatoknak kifejlesztett diétás tápok konzerv és száraz kivitelben is, amelyek megkönnyítik a diétás étrend szakszerű, könnyű betartását.
Súlyos esetekben inzulin adása is indokolttá válhat, amely hatására a vércukorszint csökken. Segítségével az állat vércukorszintje az optimálishoz közeli tartományban tartható. Ehhez azonban, mivel pontos mennyiségeket kell adagolni, tudni kell az állat aktuális vércukorszintjét. Ehhez a humán vonalon is használatos automata cukormérők tökéletesen megfelelnek. Használatukkor 1 csepp vért kell az érzékelőre cseppenteni és pár másodperc múlva mmol/l-ben leolvashatjuk az eredményt. A pontos inzulinadagolást a vércukorszint ismeretében az állatorvos szigorú utasítása szerint hajtsuk végre.
A beteg állatot rendszeresen állatorvosi ellenőrző vizsgálatra kell vinni, a kezelés menetét érdemes időről-időre orvosunkkal megbeszélni.
Epilepszia
Az epilepszia alatt olyan idegrendszeri bántalmat értünk, amely jellegzetes, ismétlődő görcsrohamokban nyilvánul meg. Kutyák egyik leggyakoribb idegbetegsége, macskáknál jóval ritkábban találkozunk vele. Oka ismeretlen, feltételezhető a genetikai eredet. Egyes fajták (golden retriever, labrador retriever, uszkár, német juhász, tacskó) kifejezetten hajlamosak a betegségre, de bármely kutyánál jelentkezhet. Egyes esetekben a betegség kialakulása visszavezethető az agyvelő gyulladásos, esetleg traumás eredetű károsodására.
A görcsöket kiváltó hatások között szerepelhet többek között a stressz, a félelem, a kifáradás, erős fény vagy hanghatás, időjárás változás, de spontán, akár alvás közben is kialakulhat a roham.
Az epilepszia lefolyása különböző súlyosságú lehet. Enyhébb esetben a kutya hirtelen elveszti egyensúlyát, támolyogni kezd, lerogy, majd az oldalára dől. Rövid időn belül felkel, de mozgása bizonytalan, szeme ijedt, tekintete zavart. Súlyosabb esetben a roham szinte villámcsapásként éri a kutyát. Az állat az oldalára vágódik, teste megmerevedik, végtagjaival futó mozgásokat végez, pupillái kitágulnak, feje és nyaka teljesen hátrafeszül. A rágóizmok rángása miatt a kutya szája habzik, ajkait és nyelvét véresre haraphatja. A roham alatt nyöszörgő, vagy akár sikító hangot hallathat, bélsár- és vizeletürítés is előfordulhat. A roham pár másodperctől maximum néhány percig tart, de ez a gazdi számára jóval hosszabb időnek tűnhet.
Az epilepsziás görcsök jelentkezhetnek ritkán, havonta, esetleg félévente, lehetnek azonban akár naponta többszöriek is. Jelentkezhetnek a görcsök rendszertelenül, más kutyáknál azonban rendszeres időközökben lehet számítani a roham kialakulására.
A roham alatt a legfontosabb, hogy a kutyát a sérülésektől megóvjuk, ezért óvatosan meg kell fogni a fejét, hogy ne ütődjön a földhöz, vagy a környezetében lévő tárgyakhoz. Soha ne nyúljunk ilyenkor a szájába, mert öntudatlan állapotában nekünk is komoly sérülést okozhat. Egy pár cm átmérőjű fadarabot, vagy egyéb alkalmas eszközt célszerű ilyenkor kedvencünk szájába tenni, megakadályozandó, hogy saját nyelvét elharapja. Roham után gondoskodni kell arról, hogy kedvencünk egy-két órát nyugodt, lehetőleg elsötétített helyen pihenhessen.
Ritkán jelentkező görcsök esetén nincs szükség gyógyszeres kezelésre. Gyakran jelentkező rohamok esetén csak a kutya élete végéig adott megfelelő gyógyszerek segítségével érhető el tünetmentesség, a betegség azonban nem gyógyítható. Általában az embergyógyászatban használt és jól bevált szerek kerülnek kutyák esetében is alkalmazásra.
Lyme-kór
A Lyme-kórt a nyolcvanas években diagnosztizálták először. Azóta emberekben a leggyakrabban megállapított kullancs által terjesztett betegség. A háziállatokon kívül lóban és szarvasmarhában is előfordul. Sajnos Magyarországon az utóbbi években nagyon elszaporodtak a kullancsok. Ennek oka valószínűleg az, hogy mostanában enyhék a telek és nem pusztulnak el a hideg idő miatt a kullancsok fejlődési alakjai. A betegséget a Borrelia burgdorferi nevű baktérium okozza, mind az emberben mind pedig az állatokban. A baktérium fenntartói a vadon élő rágcsálók és a nagyvadak. A kullancs ezekből az állatokból szív vért, és adja tovább a kórokozót.
A fertőzött kullancs okozta csípés helyén néhány nap elteltével bőrpír keletkezik, azonban ez a kutyák bundája miatt általában nem vehető észre.
A betegség diagnosztizálása nem egyszerű feladat, hiszen a klinikai tünetek nem mindig egyértelműek. A betegség megállapításához feltétlen szükséges a vérvizsgálat.
Tünetek
Láz, elesettség, a nyirokcsomók megnagyobbodása, szőrhullás, sántaság .
Gyakori a végtagízületek duzzanata, gyulladása is. Előfordulhat sokízületi gyulladás is.
Ritkábban szívizomgyulladás is jelentkezhet.
Kezelés
Legalább 6 hetes speciális antibiotikum kúra.
Ha a betegség korai stádiumban kerül felismerésre, és idejében elkezdődik a gyógykezelés, akkor jól kezelhető.
Ha viszont későn diagnosztizálják a betegséget, és a kóros folyamatok elfajulnak, akár halállal is végződhet.
Ezért is nagyon fontos a megelőzés. Az elsődleges cél a kullancs elleni védekezés. Itt is az általános kullancs elleni szerek alkalmazása ajánlott, amit már ismertettünk a babesiosis leírásakor.
Az ismertetett kullancs elleni szereket, az állatpatikákban illetve az állatorvosoknál lehet beszerezni.
A betegség ellen rendelkezésre áll vakcina is, ami 1 éves védettséget biztosít a betegség ellen. A vakcinázási programról az állatorvos tájékoztatást ad.
Babesiosis
A kullancsok főként, fás, bokros területeken fordulnak elő, tavasztól őszig és az avarban telelnek át. A bokrok leveleiről illetve a fűszálakról másznak át az emberre, illetve az állatokra. Mivel a kullancscsípés nem fáj vagy viszket, legtöbbször már csak akkor vesszük észre kedvencünkben, amikor megszívta magát vérrel és jól kitapintható. Ilyenkor a kullancs mérete elérheti az 1 cm-t is. Ez általában 2-3 napot is igénybe vesz.
A babesiosis a házikedvenceknél, a leggyakrabban előforduló kullancs terjesztette betegség. A betegséget a Babesia canis nevű, körte alakú, 4,5-5 m hosszú egysejtű okozza. A kórokozó a vörösvérsejteket károsítja, és azok széteséséhez vezet. A fertőzött állatban a tünetek pár nap múlva jelentkeznek. Érdekesség, hogy egyes fajták, például a dobermann vagy a yorkshire terrier érzékenyebbek a betegségre, a beagle vagy a foxterrier viszont kevésbé fogékony rá.
Tünetek
Láz (magasabb, mint 40°C), bágyadtság, étvágytalanság, vérvizelés, vérfogyottság, sárgaság, ritkábban idegrendszeri tünetek.
A betegség kimenetele igen változatos lehet. Gyógykezelés hiányában, az állat 1 hét alatt elpusztulhat. Egyes esetekben azonban, előfordulhat öngyógyulás is.
Kezelés
Imizol injekció, melyet az állatorvos a betegség diagnosztizálása után ad az állatnak.
A betegség előfordulhat egész évben, de a tavaszi (május-június) és az őszi (október-novemberi) időszakban gyakrabban találkozhatunk a betegséggel.
A kullancs eltávolítása
Nagyon fontos, hogy ha észrevesszük a kullancsot kedvencünkben, azt azonnal távolítsuk el. Ezzel kapcsolatban érdemes egy-két tévhitet eloszlatni. Ne kenjük be olajjal, krémmel vagy fertőtlenítőszerrel, mert ilyenkor a fertőző váladékot biztosan kiüríti a szervezetbe a fuldokló kullancs. Az sem igaz, hogy a kullancs jobb vagy balmenetes, tehát valamelyik irányba kell kicsavarnunk. Sőt jobb megoldás, ha nem tekerjük, hanem függőlegesen húzzuk ki úgy, hogy a potrohát nem nyomjuk össze. Ilyenkor ugyanis kipréselhetjük belőle a fertőző nedvet.
Ajánlatos kullancseltávolító csipesszel végezni a műveletet, ami egy magyar állatorvos szabadalma. Az eszköz a patikákban beszerezhető. Az eltávolítás után a kullancs helyét fertőtlenítőszerrel kenjük be.
Minden séta után érdemes átsimogatni kedvencünk szőrét, így a kullancsokat még a vérszívás előtt eltávolíthatjuk. Ez azért is olyan fontos, mert a kullancsnak 1 napra van szüksége ahhoz, hogy megkapaszkodjon a bőrben, és a fertőző anyagokat az állatba juttassa.
Megelőzés, védekezés
A gyógyszergyártó cégek, különböző készítményeket fejlesztettek ki (nyakörv, spray, cseppek) a külső élősködők távoltartása érdekében. Praktikus megoldást jelenthet a bolhanyakörv (Kiltix, Bolfo), amely az egész kullancsszezonra (7 hónap) nyújt védelmet.
Hasonlóan jó eredmény érhető el a spot-on (Frontline, Advantage) használatával is, ami 1 hónapig tartja távol a kullancsokat és 3 hónapig a bolhákat.
Többféle kullancs és bolhaírtó spray (Biokill, Insecticid 2000, Frontline) is kapható, amikkel be kell fújni, illetve dörzsölni az állat bőrfelületét, vigyázva, hogy a szemébe ne kerüljön.
B-vitamin adásával is megpróbálhatjuk távol tartani a vérszívókat, azonban ennek hatása nem 100%-os.
A megelőzés másik lehetősége az Imizol nevű injekciós készítmény beadása, ami nem csak a betegség kezelésében, de a betegség elleni védelemben is kiválóan alkalmazható. Az Imizol injekció 1 hónapig véd a betegség ellen. Hátránya, hogy a beadás helyén gyakran duzzanat keletkezik, illetve érzékenyebb állatoknál hányás, hasmenés fordulhat elő.
Veszettség
Állatokban és emberben egyaránt előforduló, ritka kivételektől eltekintve halálos lefolyású, vírus okozta betegség. A betegség világszerte előfordul, kivéve Ausztráliát, Új-Zélandot és Japánt. Európában a brit szigetek, Skandinávia, az Ibériai-félsziget és Görögország mentes a veszettségtől. Minden melegvérű állat fogékony a vírus iránt, de a madarak jóval ellenállóbbak, mint az emlősök. A kutya és a macska közvetítette városi veszettség a kutyák rendszeres oltása, nyilvántartása, a kóbor állatok befogása következtében a világ fejlett országaiból csaknem teljesen eltűnt. Európa országaiban, így nálunk is a róka, illetve más húsevő ragadozók közvetítette erdei veszettség fordul elő. A vadon élő állatok a betegség kezdeti szakaszában elvesztik a természetes menekülési és rejtőzködési reflexüket. A barátságosan viselkedő róka biztosan veszett!
A vírus a beteg állatok nyálában különösen nagy mennyiségben van jelen, és harapás, marás útján terjed. A harapás helyétől az idegpályák mentén éri el az agyvelőt, és a tünetek csak ezután jelentkeznek. A fertőzés és a tünetek jelentkezése között eltelt lappangási idő átlagosan 2-8 hét, attól függően, hogy melyik testrészt érte a veszett állat harapása. Megfigyeltek azonban már ennél rövidebb, de jóval hosszabb lappangási időt is.
A veszettség tünetei kutyán igen jellegzetesek. A betegséget pár napig tartó kedvetlenség, bágyadtság, étvágytalanság vezeti be. Ezután következik a dühöngésig fokozódó nyugtalanság, amikor az állat támadóvá válik, a közelében található tárgyakat széttépi, ha teheti, elkóborol. Ezután jelentkeznek azok a tipikus bénulások, amelyek biztossá teszik a diagnózist: a gégeizmok bénulása következtében a kutya ugatása rekedtté válik, a szemmozgató izmok működésképtelensége miatt kialakul a kancsalság, a rágóizmok és a torok izmainak bénulása miatt lóg az állkapocs és az állat nem tud nyelni, emiatt folyik a nyála. A beteg állat nem eszik és nem iszik, majd néhány nap múlva elfekszik és a légzőizmok bénulása miatt rövidesen elpusztul. Főleg a lakásban tartott és idomított kutyák között fordul elő a csendes veszettség, melynek során kimarad a dühöngési szakasz, és a határozatlan bevezető tünetek közvetlenül bénulásba mennek át. A veszett macskák nagyon veszélyesek lehetnek, mert a fokozott támadó magatartás miatt ráugranak az emberre, súlyos fejközeli sebeket ejtve rajta. Mind az emlősállatokon, mind az emberen a tünetekben megnyilvánuló veszettség következetesen halálos kimenetelű, a betegségből való felgyógyulás a kivételes ritkaságok közé tartozik.
A veszettség gyógyíthatatlan betegség, a veszett állatokat a fertőzés terjedésének megelőzése érdekében el kell pusztítani. A veszett állat által megmart kutya leölésétől a tulajdonos kérésére el lehet tekinteni, ha a marás olyan kutyát ért, amelyik egy éven belül igazoltan be volt oltva veszettség ellen, és a kutya 90 napos megfigyelése biztonságosan megoldható. Ha a kutya ez idő alatt tünetmentes marad, célszerű veszettség ellen ismételten beoltani.
A betegség megelőzése érdekében a kutyák oltása kötelező, a macskák oltása ajánlott. Minden 3 hónapos kort elért kutyát a tulajdonos köteles 30 napon belül beoltatni veszettség ellen. Az első oltást követően 6 hónapon belül, majd évente egyszer a vakcinázást meg kell ismételni.
Ha egy kutya embert mart, az esetet be kell jelenteni a hatósági állatorvosnak, aki a kutyát 14 napos megfigyelés alá vonja a sérült ember védőoltása szükségességének megítélése céljából.
Égési sérülések
Az égési sérülések rendszerint hő, vegyi anyag vagy elektromos áram következtében keletkeznek. Kutyán a leforrázásból eredő sebek megjelenése eltér az embernél tapasztalt hólyagos elváltozástól. Általában a szőr az égés helyén ott marad, de ha meghúzzuk a szőrt, akkor súlyos esetben az könnyen kijön, esetleg ledörzsölhető. Elsősegélynyújtásként az égett területre hideg vizes borogatást vagy jégpakolást kell helyezni, miközben a test többi részét melegen kell tartani. A mély vagy nagy felületű égési sebekkel mielőbb forduljunk állatorvoshoz, aki szakszerűen ellátja az állatot. Amennyiben kötést helyezünk az égett területre, kenjük előtte azt be megfelelő kenőccsel, hogy a kötés ne tapadjon rá. A kialakult bőrhiányok lassan gyógyulnak, de egyes helyeken van már lehetőség bőrátültetéssel gyorsítani a folyamatot.
Főleg a villanyvezetéket elrágó kölyköknél gyakran alakulnak ki elektromos égési sebek. Ez komoly sérülést okozhat a száj nyálkahártyáján, de sokkal veszélyesebb a következményesen kialakuló tüdőödéma. Erre utal a légzési nehézség és a köhögés, súlyos esetben a száj nyálkahártyájának kékes elszíneződése is megfigyelhető. Amennyiben a kutya az áramütés következtében eszméletét veszti és nem lélegzik, mesterséges lélegeztetést kell alkalmazni. Áramütés esetén minden esetben célszerű a kutyát mielőbb állatorvosnak megmutatni.
A kémiai anyagok (savak, lúgok stb.) okozta égési sebeket bő vízzel kell öblögetni, majd az állattal mielőbb állatorvoshoz kell fordulni.
Leptospirózis
A kutyák leptospirózisa főként a meleg és a mérsékelt égövön világszerte előfordul. A betegség kórokozói a leptospirák, amelyek hosszú, vékony, csavart fonal alakú mikróbák. Leginkább vadon élő rágcsálók veséjében élnek és a vizelettel kerülnek a külvilágra, ahol megfertőzik a háziállatokat és az embert is.
A fertőződés rendszerint szájon át, közvetlenül egy fertőzött állat vizeletéből történik, de létrejöhet a felázott vagy sérült bőrön keresztül is. A behatolást követően a kórokozók a véráramba törnek, és mindaddig ott maradnak (kb. 1-2 hét), amíg a szervezet által termelt ellenanyagok ki nem szorítják onnan. Ezután a vesében telepednek meg, ahol károsítják a vese állományát, és a vizelettel tartósan ürülve fertőzik a környezetet.
Sok esetben a fertőzés tünetmentes marad. Tünetekkel járó heveny forma főleg fiatal kutyákban fordul elő. 1-3 hét lappangási idő után a kutyáknál hirtelen magas láz jelentkezik, elesettség, étvágytalanság tapasztalható. Ezt követően a kötőhártya, majd a száj nyálkahártyája, később a bőr is sárgán elszíneződik. Súlyos esetben a vizelet barnás színűvé válhat, és hányás, hasmenés jelentkezhet. Ha nem kezelik időben ezt a kórformát, akkor elhulláshoz vezethet. Idős kutyákon főleg az elhúzódó forma figyelhető meg, ahol az idült veseelégtelenség tünetei mutatkoznak. Az állatok étvágytalanok, kedvetlenek, sokat vizelnek, ismételten hánynak, esetleg hasmenésük van. A száj nyálkahártyáján fekélyek képződnek, és ennek következtében az állat lehelete bűzössé válik. Sok esetben az elváltozások az állat elhullásához vezetnek.
A betegség heveny formája több napig tartó antibiotikumos kezeléssel legtöbbször gyógyítható. Az idült formát mutató kutyák a kezelés ellenére legtöbbször néhány hét alatt elpusztulnak.
A betegség megelőzésére széles körben alkalmaznak olyan kombinált vakcinákat, amelyek a legfontosabb vírusos betegségek mellet a leptospirózis ellen is védelmet nyújt.
Az emberek legtöbbször fertőzött állat vizeletétől betegszenek meg. A betegség enyhe esetekben influenzaszerűen zajlik le, súlyos esetben azonban májkárosodás, vesekárosodás, sárgaság alakulhat ki. Megelőzésképpen többek között fontos az állatokkal való higiénikus bánásmód, valamint a rágcsálók irtása. Vizsgálatok arra utalnak, hogy a kutyákban megtelepedő leptospira típusok csak ritkán betegítik meg az embert.
Tacskóbénulás
A köznyelvben tacskóbénulásnak nevezett betegség tulajdonképpen porckorongsérvet jelent.
A nevével ellentétben nem csak tacskóknál fordul elő, hanem gyakori más hosszú gerincoszlopú, rövid lábú fajtáknál is. Ilyen a francia bulldog, a törpe uszkár, a pekingi palotakutya, vagy a cocker spániel. Ezeknél a fajtáknál a gerinccsigolyák közötti porckorong hamar kezd öregedni és a nagy igénybevétel miatt a porc egy része becsúszik a gerinccsatornába és a gerincvelőt összenyomja.
A leggyakrabban valóban tacskóknál fordul elő, szinte minden tacskónál enyhébb vagy súlyosabb fokban jelentkezik ez a probléma.
A csigolyák közti porckorong a gerincoszlop rugalmasságáért felelős, de fontos szerepe van a csont nedv-és tápanyagkeringésének fenntartásában is.
A kutyák korának előrehaladtával a gerincoszlop haránt irányú mozgatása (farokcsóválás) illetve hajlítása (lépcsőzés, ugrálás) miatt károsodik a porc. Ezeknél a mozdulatoknál a csigolyákra nagy nyomás hárul, ez okozza a porc sérülését.
A porc veszít nedvességtartalmából, ezért tömörré válik és később apró darabokra mállik szét.
A sérv leggyakrabban az utolsó mellkasi és az első ágyéki csigolya között alakul ki. Ritkábban a nyaki csigolyáknál is előfordul.
A betegség jelentkezhet hirtelen, de lassan, fokozatosan is kialakulhat. A hideg idő, a sok lépcsőzés, az ágyra való felugrálás, megnöveli a betegség kialakulásának valószínűségét.
Tünetek
A betegség első fázisában a kutya kerüli az ugrálást, a hátsó lábakra való támaszkodást, a lépcsőzést. Később, nagyfokú fájdalom, a végtagok merevsége, részleges illetve teljes bénulás léphet fel. Ha a hátulsó gerincszakaszon alakul ki a sérv, vizelet és bélsárürítési nehézségek jelentkezhetnek. Súlyos esetben az állat a hátulsó lábait bénultan, fókaszerűen húzza maga után. A nyaki sérvnél az állat nyaka és feje válik merevvé, fejét a földhöz közelíti, és úgy tartja. Az elülső lábak elgyengülnek, majd lebénulnak. A bénult végtagok teljesen érzéketlenné válhatnak. A fájdalom miatt a kutyák általában étvágytalanok, bágyadtak lesznek.
Teendők
Amint a tacskóbénulás tüneteit észleljük, helyezzük az állatot meleg, nyugodt helyre. A kutya hasa köré tekert törölköző csökkenti a gerincoszlop terhelését, így csökkentjük az állat fájdalmát és elősegítjük a mozgást. Nyugtató tabletta adása is szükségessé válhat.
A bénulás időtartama alatt gondoskodni kell a húgyhólyag rendszeres kiürítéséről és a bélsár eltávolításáról.
Gyógykezelés
Az állat pihentetése, a bénult testrészek masszírozása sokat javíthatnak a kutya állapotán, de végleges megoldást csak a műtét jelenthet.
Műtétet csak friss elváltozás esetén ajánlanak az állatorvosok, mert csak ekkor számíthatunk lényeges javulásra.
A beteg állatok fájdalomcsillapítót, gyulladáscsökkentőt és vitamininjekciót kapnak. A gyógyszeres kezelés kiegészíthető fizikoterápiával (meleg vizes fürdetés, ultrahangkezelés) is.
A beteg kutya állapota, a sérv súlyosságától függően, a gyógykezelés hatására pár héten belül javulni kezd. Amennyiben a kezelésekre az állat nem reagál, úgy egyedüli humánus megoldás a beteg kutya elaltatása.
Megelőzés
A betegségre hajlamos fajták egyedeit óvni kell az erőltetett mozgásoktól, a hirtelen helyzetváltoztatásoktól.
Lépcsőn mindig kézben vigyük az állatot, ne hagyjuk föl-le szaladgálni, főleg ha rendszeresen járunk emeletre. Ha kutyánkon az elváltozás kezdeti tüneteit észleljük, feltétlen mutassuk meg állatorvosnak, aki a megfelelő kezelést elő fogja írni.
A Bélférgességről általában
A bélparaziták okozta fertőzéssel vagy hétköznapi nyelven a férgességgel, annak tüneteivel és kezelésével minden állattulajdonosnak hasznos tisztában lennie. Ez azért is fontos, mert a paraziták egy része, az emberekben is megtelepedhet és kellemetlen, veszélyes tüneteket okozhat. Más felöl, a fertőződött állat szervezetét gyengítik, az ellenállóképességüket csökkentik és számos szövődményes betegség forrásai is lehetnek.
Egészséges felnőtt kutyáknál a bélférgesség rövidtávon nem okoz kóros elváltozást, azonban hosszú távon az állat lesoványodik, szőre fénytelenné válik, súlyos esetekben hányás és hasmenés is jelentkezhet.
Kölyökkutyáknál bélelzáródás miatt el is pusztulhat az állat, így náluk fokozottan oda kell figyelni a féregtelenítésre.
Egyes férgek jelenlétét a bélsárban a gazda szabad szemmel is láthatja, ilyen például a galandférgesség. Ilyenkor levált, uborkamaghoz hasonló féregízeket láthatunk a bélsárban, de vannak bélférgek, amelyek jelenlétét csak mikroszkopikus bélsárvizsgálattal lehet megállapítani. Ilyen esetekben az állatorvos feladata a férgesség diagnosztizálása és a megfelelő kezelés előírása.
Milyen tünetek utalhatnak a kutyák féregfertőzöttségére?
A legjellemzőbb tünet a kutyák végbéltájékának viszketése, amit az állat harapdálással és fenekének földön húzásával, úgynevezett "szánkázással" próbál enyhíteni.
A kutyák leggyakoribb belső élősködői a következők:
- Orsóférgek
- Galandférgek
- Kampósférgek
- Ostorférgek
- Coccidiumok
A kutyák féreggel való fertőződése bizonyos esetekben (pl. galandférgesség) csak köztigazda jelenlétével alakulhat ki. Ilyenkor a férgek a petékből kikelve egy másik állatban veszik fel a lárvaalakot, és ezzel a lárvaalakkal fertőzik meg a végleges gazdát, pl. a kutyát. A kutya a köztigazdát fertőzi meg, így kutya a kutyát nem veszélyezteti.
A megelőzés kétféle lehet. Egyrészt a kutyákat rendszeresen (negyedévente) megfelelő gyógyszerekkel kell féregteleníteni, másrészt pedig a köztigazdáktól kell megóvnunk kedvenceinket. Ezek leggyakrabban a bolhák, mezei rágcsálók de sok állatfaj nyers húsa és zsigerei is komoly veszélyforrást jelenthetnek.
Manapság az állatorvosi vényre kapható féregtelenítő készítmények kombinált hatóanyag-tartalmúak, így a legtöbb féregtípusra kiválóan alkalmazhatók.
Ezek a szerek lehetnek tabletták, amikből általában 10 testtömegkg-onként 1 tablettát kell az állatnak beadni. A féreghajtók másik formája a paszta, amit általában kölyköknek javasolnak az állatorvosok. Hatóanyag-tartalomban nincs lényeges különbség az egyes készítmények között, azonban a paszta beadása fiatal állatoknál könnyebben megoldható.
A féreghajtás után feltétlen ellenőrizzük kutyánk székletét, és ha találunk benne élősködőt, mindenképpen ismételjük meg a kezelést az állatorvos utasítása szerint. Ez azért nagyon fontos, mert az ismétléssel, már az első féregtelenítés óta a petékből újból kikelt férgeket is elpusztíthatjuk, még mielőtt azok is petét raknának. A fertőzött széklet eltávolítása után minden esetben fertőtlenítsük annak környezetét!
A rendszeres féregtelenítésről sajnos a gazdik hajlamosak megfeledkezni, ezért mindenképpen javasoljuk, hogy a kutya oltási könyvébe kerüljön be a féreghajtás dátuma, és ha máskor nem, legalább az évenkénti kötelező oltás alkalmával kérjünk az állatorvostól féreghajtó gyógyszert.te
Kutyánknak éppúgy káros lehet a túlzott kényeztetés, mert az ebből adódó viselkedési problémákat és betegségeket, a gazdák sokszor nem képesek elviselni.
